3.rész ~Sokk és Boldogság~

Sajog a fejem és nem tudom hol vagyok. Nem,nem álmodom. Egy idegen helyen ébredtem fel. Ruhák a földön mindenhol és egy srác fekszik mellettem akinek nem látom az arcát,mert háttal fekszik nekem. Emellett keresek egy órát mert meg akarom tudni mennyi az idő..akkor tudtam meg,hogy ismét késésben vagyok. Gyorsan főztem egy jó érős kávét és elkezdtem készülni. Összeszedtem a ruháim és felöltöztem azután fel hívtam Levit..de a telefonja a hálószobában csörgött.. Ó..te jó ég lefeküdtem a munkatársammal..
-Levente..-szóltam neki barátságtalanul
-Mmmm.-morgott-Mennyi az idő?-kérdezte
-Annyi,hogy mindjárt elkésünk...-közöltem
-Felhívom Ritát és intézek egy szabad napot,mert úgy érzem beszélnünk kéne...-mondta
-Oké..szerintem is beszélnünk kéne
Pár perc alatt lerendezte a beszélgetést és visszajött. Én pedig addig fel-alá járkáltam a szobámban.
-Na?-kérdeztem
-Sima ügy..-vigyorgott
-Hogy megy neked ez ilyen könnyen?-csodálkoztam
-Úgy hogy a fia vagyok..-közölte mire lefagytam
Lefeküdtem a főnököm fiával. B@sszus.
-Ööö..értem..-nyögtem ki
-Szóval. Akkor kezdem én.-mondta
-Oké.
-Nem tudom te mennyire emlékszel az estéből,de én szinte semmire. Tehát szerintem ezt az egészet el kellene felejtenünk.-fejezte be
-De jó,hogy így gondolod mert én is.
-Akkor jó..
-Most viszont megyek. Csak az a baj,hogy fogalmam sincs hol vagyok.
-Elvigyelek?-kérdezte
-Azt megköszönném.
Ahogy hazavitt folyamatosan az járt a fejemben,hogy mennyit ihattunk mert egyikünk sem emlékszik semmire a tegnap éjjelből.
-Köszönöm. Akkor holnap találkozunk a munkában.-köszöntem el
-Nincs mit! Szia.
Bementem a házba és lerogytam a kanapéra. Egyből a telefonomat kerestem,hogy felhívjam Dorinát. Viszont sehol sem találtam. Ezért a vonalasról felhívtam magamat. Még szerencse,hogy tudom a saját számomat. A telefon kicsöngött és Levi szólt bele. Kiderült,hogy otthagytam nála. És mondta,hogy visszahozza. Gyorsan letusoltam és amint kiléptem a fürdőből,csöngettek. Levi hozta a telefonomat..
Ahogy elment én egyből hívtam Dorinát.
-Át kell jönnöd. Most.-szóltam bele
-Indulok.
Pár perc múlva itt is volt..
-Szia...gyere be..-nyitottam ajtót
-Siettem ahogy csak tudtam. Mi a baj?
-Tegnap miért hagytátok hogy elmenjek azzal a sráccal?-kérdeztem
-Hát mert helyes volt és azt mondtad bejön neked és gondoltam rád fér egy kis szórakozás...Miért?-kérdezte
-Ő a munkatársam és nem mellesleg a főnököm fia.
Erre Do nem szólt semmit csak mosolygott.
-Lefeküdtetek?-kérdezte
-Igen..-sóhajtottam
-Bejön neked.
-Dehogy is.-tagadtam,mert valóban így gondoltam
-Azt mondtad.
-Az egy dolog..viszont más téma? Veletek mi van?
Dorina elmesélt mindent,hogy mikor és hol jöttek össze meg ilyenek..Örültem nekik tényleg. Miután minden ilyesmit megbeszéltünk. Mondta,hogy ő megy Sanyi zenekarának a próbájára..
-Van zenekara?
-Van. Gyere velem.
-Oké.
Kiderült,hogy nemcsak van zenekara hanem nagyon jól játszanak. És...éppen énekest keresnek.
-Szóval..pont keresünk egy énekest.-újságolta Sanyi
-Én tudok énekelni.-közöltem
-Komolyan?-kérdezte egy másik srác azt hiszem Bence a dobos
-Igen.
-Holnap gyere el és meghallgatunk.-mondták.
-Rendben. Most viszont mennem kell. Örülök,hogy megismerkedtünk.-köszöntem el
-Szia..Hello..Szia Csajszi
Hazafelé boldogan sétáltam..Wáááá..lehet hogy egy bandában fogok énekelni. Ez megváltoztatná az életem...